Ünnepi fogás a Wojtyla Házban
– Vannak olyan emberek, akik nyomot hagynak a szívünkben, az életünkben, emlékezetünkben és a Gondviselés útján is. Jóskánk Isten segítségével teszi mindennapi misszióját itt e házban – méltatta Farkas P. József munkásságát Zoltán atya, majd verset olvasott fel az egybegyűlteknek.
Másodjára maga az ünnepelt emelkedett szólásra, hangoztatva: „Jót tenni csak úgy tudok, ha itt vagytok velem, körülöttem, és ötlettel, vállalásokkal, anyagiakkal, jósággal Isten áldó kegyelmének ölelésében megerősítetek engem ebben a szolgálatban.”
– Láttam ezt a létesítményt kezdetekkor romos állapotában, és alig hittem abban, hogy társadalmi összefogással életre lehet kelteni az épületet, megtölteni szeretettel, önfeláldozással. Hála Istennek mindez sikerült. Örülök, hogy részese lehetek az itt folyó karitatív tevékenységnek – fogalmazott Frankó János, a nap támogatója, aki – mint köszöntőjéből kiderült – szerda este egy szürkemarhát vágatott a Wojtyla Ház elesettjeinek élelmezésére. A friss húsból Mezei Attila mesterszakács készített pénteken kiváló gulyáslevest – tele ízzel, tele élettel.
Jót tenni jó! – idézte a szállóigévé vált mondást Losonczi Mihály, majd jókívánságait öntötte szavakba a Wojtyla Ház, annak fenntartói, valamint gondozotti családját illetően.
Frankó János 120 adag ebédadományát Zoltán atya osztotta ki Losonczi Mihály közreműködésével.