A Fehér Bot Napja a Katona József Könyvtárban
Ahogy azt már megszokhattuk, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete ismét remek kis eseményt szervezett a Nemzetközi a Fehér Bot Napja alkalmából. A hangulatot Sirkó László és a Katona József Színház művészei (Csombor Teréz, Sirkó Anna, Olasz Csaba és Látó Richárd) fellépése alapozta meg. Voltak versek, dalok, operett slágerek, zúgott a tapsvihar.
Kácsor-Macska Zsuzsanna, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Mesélt a fehér bot kialakulásáról, és arról, sokkal több ez, mint egy eszköz, mely megkönnyíti mindennapjaikat. A fehér bot egy jelkép is. Azt jelenti, hogy használója egy közösséghez tartozik.
El kell induljunk egy rögös úton. Mindenkinek rögös ez és nehéz, de úgy gondolom, ha valaki egyedül menne végig ezen az úton, akkor még sokkal, de sokkal nehezebb lenne. Akik itt ülünk a teremben, nem vagyunk egyedül ezen az úton. Egyedül a döntés - hogy el akarunk indulni ezen az úton - az, amit saját magunknak kell meghozni - mondta az elnök.
Kecskemét városát Mák Kornél alpolgármester képviselte, aki megerősített az elnökasszony szavait.
- A Fehér Bot Napjának célja, hogy ráirányítsa a figyelmünket vak és látássérült embertársainkra. Ilyenkor arra hívjuk fel a figyelmet, hogy figyeljünk rájuk oda, adjuk meg nekik a segítséget. Nem a részvétet, mert ők lelkileg teljesen egészséges emberek, hanem a segítséget, ami egy rendes társadalomban mindig megvalósul - mondta az alpolgármester.
Ezután Borsos Botond, az Első Kecskeméti Lions Klub elnöke lépett a színpadra. Átadta a támogatói oklevelet, és biztosította az egyesületet arról, hogy a továbbiakban is figyelemmel kísérik a fehér bot útját, támogatást nyújtanak a vakok és gyengénlátók számára.
A fehér bot a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszköze. Alkalmazásának gondolata a francia Guilly d Herbemont grófnőtől származik. A párizsi utcán sétálgatva többször megfigyelte a nagy jármű és személyforgalomban félénken és bizonytalanul közlekedő vakok állandó veszélyeztetettségét. A 20-as évek végén Párizs forgalma egyre fokozódott, a vakok veszélyeztetettsége egyre inkább növekedett. A vakok megsegítésének lehetőségét megtárgyalta az édesanyjával, aki nem értett egyet a lánya igyekezetével, és inkább irodalmi művek Braille rendszerű átírását javasolta a lányának, amely igen divatos tevékenység volt a magas társadalmi rétegek hölgyeinek körében. A kérdéssel mégis tovább foglalkozva egy könnyen felismerhető eszköz kézben hordásának a gondolatát vetette fel. Így jutott a "fehérbot" használatának a szükségességéhez, amelyet úgy a járművek vezetői, mint a gyalogosok távolról felismernek és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik. Használata fokozatosan terjedt el Európában és csaknem az egész világon.
