Cifrapalota: Kulturális kalandtúrán vettek részt a wojtylások
A múzeum kiállítással csatlakozott a Reformáció 500 Emlékévhez. A tárlat elsősorban a kecskeméti reformáció történetét dolgozza fel, európai és országos kitekintéssel.
A wojtylások többek között megnézhették, amint Kecskeméti Végh Mihály főbíró házában 1564-ben egyezséget kötött a két felekezet, bepillanthattak a reformátusok fatemplomába, megtudhatták, mi volt a fizetsége a templom építőmestereinek, s rácsodálkozhattak, kik éltek református hitben történelmi nagyjaink közül. A tárlat bemutatja azokat a reformátusokhoz kapcsolódó szokásokat, amelyek az emberi életfordulókat, a születést, a házasságkötést és a halált kísérték.
A magyar tűzvédelem történetének áttekintésével kezdődik a Katasztrófavédelem Központi Múzeumának „Nagy nevek örökösei – Gróf Széchenyi Ödön, a magyar tűzvédelem megteremtője” című időszaki kiállítása, majd részletesen bemutatja Széchenyi István 1839-ben született ifjabbik gyermekének sokszínű életútját. Vállalkozó, neves közéleti és társasági személyiség, legendás sportember, hajóskapitány és zeneszerző. Budapest fejlesztéséért végzett tevékenységeinek egyik ma is működő emléke a Budavári Sikló. Gróf Széchenyi Ödön 1922-ben hunyt el, konstantinápolyi pasaként – tudhatták meg a Wojtyla Házból érkezettek. A kiállítás középpontjában az ő fordulatos élete áll. A magyar tűzoltók benne tisztelik szervezetük, hivatásuk hazai megalapítóját.
A szervezők e tárlattal tisztelegnek a magyar tűzoltóság dicső múltja előtt és állítanak méltó emléket annak kimagasló személyiségének.
A kiállítás hangsúlyos részét képezik a magyar tűzoltó feltalálók és találmányaik. Szabó Pál és fiai 1824-ben szabadalmaztatták a gőzfecskendőt. A mai sűrített levegős légzőkészülék ősét Kőszegi Mártony Károly táborintéző főstrázsamester találta fel 1830-ban. Szilvay Kornél fővárosi tűzoltó főtiszt több műszaki találmánya közül legjelentősebb a szárazoltógép megalkotása, amely lehetővé tette a vízkár nélküli tűzoltást. Szőcs István vegyipari gépészmérnök 1989-ben szabadalmaztatta találmányát, az impulzusoltót.
A „Cukrászat és édesipar a századfordulón” kiállítás a cukrászmesterség és édesipar témakörét járja körül a 19. század végétől az 1910-es évekig. A Wojtyla csapat a téma kiemelkedő mestereinek, Gerbeaud Emil, Auguszt József, illetve Stühmer Frigyes példáin keresztül ismerkedhetett meg a cukorka-, csokoládé-, és süteménykészítés történetével. A betérők megtudhatták, milyen édes-lisztes vagy csokoládés termékeket köszönhetünk Gerbeaudnak, milyen sütemény volt a kugler, vagy hogyan fest egy art déco cukorkatartó. Az is kiderült, kik voltak az édességgyártás úttörői Európában a 19. század előtt, hogyan készül a csokoládé vagy a fondantcukorka, és milyen nyalánkságok terjedtek el az első világháború idején.
Az illusztrációként szolgáló iparművészeti és használati tárgyak többek között dr. Matus Gyula, valamint Irányi Lujza hagyatékából kerültek válogatásra. A szabadszállási belgyógyász, dr. Matus az 1960-as években motorkerékpárján járta az országot, és kincsekre vadászva olyan különlegességekre tett szert, mint a japán teás- és kávéskészlet. Vajon kik használhatták a szettet?
Irányi Lujza, a Kecskeméten tevékenykedő Irányi István festő- és rajztanár lányának tárgyai között rejtőzött többek között egy fa Gerbeaud-díszdoboz, amely egykor ínycsiklandozó kuglerek illatát árasztotta.
A kiállításon szerepel Kircz Ráchel búzavirággal díszített desszertes tányérkája és még megszámlálhatatlan mennyiségű, mára relikviává vált ódon használati tárgy.