Dr. Bábel Balázs húsvéti lelkigyakorlata Kecskeméten III. rész
Képgaléria
Dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek 2008. február végén illetve március elején, három napos lelkigyakorlatot (exercitia spiritualia) tartott a kecskeméti társzékesegyházban (Nagytemplomban). A nagyhatású előadásokon a hívek nagy számban - esetenként 600-800 hívó - vettek részt. Többen kérték a szerkesztőségünket, hogy ha lehet vegyük fel illetve közöljük az elhangzottakat. A Nagytemplom munkatársai és főtisztelendő Barótai Imre, kanonok atya segítségével sikerülhetett a tervünk. A Szerkesztőség - olvasóink nevében és ismételten is - ez úton mond köszönetet a forrásközlés kitüntető lehetőségéért a főegyházmegye első papjának, illetve a segítőknek. (Most a március 2.-i beszédet adjuk közre....)
Nagyböjti beszédek
III.
Főtisztelendő paptestvérek! Krisztusban szeretett Testvéreim!
Azok kedvéért, akik ma tudtak eljönni először, említem hogy az első estén Pénteken, a Biblia éve lévén általában a Szentírásról és annak napi szentleckéjéhez és evangéliumához fűztem a gondolataimat. Tegnap, szombaton a lourdes-i jelenés 150-ik évfordulója alkalmá-ból megemlékeztem a Lourdes-ban megjelent Szűz Mária üzenetéről, általában a kegyhelyek jelentőségéről, és miután nagyböjtben vagyunk, a Fájdalmas Szűzanyára tekintetemet szegez-tem, aki ott állt a kereszt alatt, és szenvedéseinkben a mi mennyei Anyánk.
A mai estére a személyes Bibliához való kötődésemről szeretnék szólni, éppen arról az eszméről és gondolatról, ami primiciás jelmondatom, püspöki jelmondatom és éltem bekere-tezése, amiről már az évek során itt szóltam. Hiszen, ha nem szóltam volna, akkor nem lenne közelálló szívemhez az Isten Országának az ügye. Ugyanis ez lenne mai estének a fő gondo-latmenete, hogy az Isten Országa a Biblia vezérlő gondolata, amely összeköti az Ó- és Újszö-vetséget, elkezdődött, és halad a beteljesedés felé, és mi annak tagjai lehetünk.
Az Isten Országa a legkedvesebb evangéliumi gondolatok közé tartozik számomra, hi-szen amikor egy ifjú pap jelmondatot választ, abban már benne van az a belső irányultság, ami őt vezetni fogja, ami kedves számára. Akkor Máté evangéliumának 33-ik fejezetéből ezt a mondatot vettem ki: Keressétek elsősorban Isten Országát és az ő igazságát. Minduntalan visszatértem arra, amikor bármiféle kételyem volt, akár a tettek területén, hogy mit kellene tennem, akár egy-egy megnyilatkozásban, akkor odamértem magam ahhoz, hogy vajon ez az Isten Országát építi-e amit most én teszek. Vagy bűneimben pedig az Isten Országára való újra rátalálást tűztem ki célul.
Innen adódott, hogy amikor 9 évvel ezelőtt püspökké kineveztek, akkor ezt a biblikus gondolatot, idézetet jelmondattá tettem, hiszen a püspököknek is kell valamit választani. Pro regno Dei! Az Isten Országáért. Minden cselekedetemet, fáradtságomat, kudarcomat, küzdel-memet ezért ajánljam.
Elmondom azt is, hogy nekünk papoknak meg kell írnunk a végrendeletet, újmisés kor-tól illik megírni, és azután évek múlva újra meg újra meg kell írni, hogy ha valami változás állna be. Én úgy írtam a végrendeletemben, ha meghalok, megvan a sírhelyem a kalocsai ér-sekek sorában, arról nem kell gondoskodnom, arra nem is szoktak mást ráírni csak a nevet, de a gyászjelentésre írják rá a jobb lator szavát: Jézus, emlékezzél meg rólam országodban! Legyen ez rajta. Ne más szentírási idézetet. Ez mindig megmarad a jobb lator kérése: Jézus, emlékezzél meg rólam országodban!
Az Isten Országáról szólva elmondhatjuk azt, hogy az egzegéták sok bibliai kérdésben eltérnek egymástól, de abban nem, hogy a Biblia alapgondolata az üdvösséget hozó Isten Or-szága. Ez a gondolat vezetőeszméje az egész Szentírásnak. Kiemelten elmondhatjuk ezt a négy evangéliumról, különösen Máté és Lukács evangéliumáról, amelyben a Hegyi Beszéd két változata szerepel. Lukácsnál 33-szor, Máténál 38-szor található ez a kifejezés. Természe-tesen a Mennyek Országa ugyanazt jelenti. A rabbiknak azt a törekvését, hogy lehetőleg ne ejtsék ki Isten nevét, Máté evangélista a zsidókból kereszténnyé lett emberek tanításánál is figyelembe vette.
Mint minden fontos újszövetségi kinyilatkoztatásnak megvan az ószövetségi előzmé-nye, így Isten Országának is. A héber malkut Jahve, Isten királyságának a gondolata Kána-án elfoglalása után alakult ki. Isten király az égben, a teremtett világban, minden nemzet felett és különösen választott népe körében. Erről tanúskodnak a zsoltárok. Ez a gondolat a későbbi zsidóság körében differenciálódott. Az egyik felfogás Isten királyságától a népek feletti ítéle-tet, s a világ jelen alakjának megsemmisülését, valamint új korszak beköszöntését várta, a másik a Messiással eljövő Isten földi országának megvalósulását. De mint a legtöbb Messiás-hoz kapcsolódó elképzelés, az Isten Országának gondolata is eltorzult Jézus korában.
A Jézus korabeli társadalomban a zelóták Isten országa alatt a dávidi nagy birodalom visszaállítását gondolták, és csak alkalmas pillanatra vártak, hogy a rómaiakat kiűzzék az or-szágból. Mivel Jézus nem vált politikai vezérükké, csalódtak benne. A legjelentősebb befo-lyást gyakorló írástudó-farizeus réteg úgy hitte, hogy Isten Országa a törvényben van elrejtve. A törvényből szétsugárzik, amikor Izrael népe megtartja a törvényt. Egy akkori rabbi mondás így hangzott: ha Izrael csak két szombaton megtartaná a törvényt, Isten Országa már itt is lenne.
Jézus kritikusan beszélt törvényértelmezéséről, s azzal vádolta őket, hogy azt önké-nyesen elferdítették. Nem kétséges, hogy ők is csalódtak Jézusban. A Jézus által meghirdetett Isten Országának örömhíre ellentétben állt minden korabeli felfogással. Jézus ezzel kezdte igehirdetését: betelt az idő, közel van Isten Országa. (Mk 1,15). A beteljesedett idő (kairosz) jelzi azt, hogy megvalósulnak a prófétai jövendölések, az Isten maga jött el, és nem adhat többet, mint magát. A beteljesedett időről egy-egy élményben ízelítőt kapunk.
Mi még az idő egymásutániságában a kronoszban élünk, ami egyszerre nehézzé, fá-radtságossá és várakozástól terheltté teszi életünket. Az irodalomtörténet úgy tartja, hogy Shakespeare volt az első drámaíró az újkorban, aki úgy tekintett szét a világon, hogy talán nem hitt Istenben. A kronoszban élő ember végső keserűségét költészetének hatalmával vég-leges, megközelíthetetlenül tökéletes szavakban adta vissza. Holnap és holnap és holnap: tipegve / Vánszorog létünk a kimért idő / Végső szótagjáig, s tegnapjaink / Csak bolondok útilámpásai voltak / A por halálba. Húnyj ki, kurta láng! / Az élet csak egy tűnő árny, csak egy / Szegény ripacs, aki egy óra hosszat / Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmű / Meséje, zengő tombolás, de semmi / Értelme nincs. (Machbeth. V.5. Szabó Lőrinc fordítása)
Jézus nemcsak prófétaként előre mondta, hanem Ő hozta el Isten Országát. Ahol Ő van, ott van Isten Országa. Szavával, tevékenységével, személyiségével maga az Isten Orszá-gának eljövetele, ahogy ezt Origenész, a nagy egyházatya mondta. Jézus az Isten Országát sohasem definiálta, hanem számos hasonlatot, példabeszédet mondott, melyek bepillantást nyújtanak annak létmódjába. Isten Országát Jézus tettei és tanításai alapján dialektikus ellen-tétpárokban lehet felvázolni.
Az első a jelen és jövő feszültsége. Isten Országának jelenvalóságát mutatja Jézus mű-ködése és a különböző betegségekben szenvedők meggyógyulása, ahogy a próféták jövendöl-ték. A halottfeltámasztás és egyéb csodák Isten Országának jelenlétét bizonyítják. Jézus is hivatkozott ezekre. Isten Országának jelenlétét még egy fontos eseménnyel is igazolta, hogy a Sátán uralma megtört (Lk 10,18). Jézus ördögűzései ezt tették érzékelhetővé. Korunkban, amikor a bűn a botrányig fokozódik, ebből a jézusi kijelentésből kell erőt merítenünk.
Ugyanakkor Jézus úgy beszélt Isten Országáról, mint később bekövetkező eseményről, melynek időpontját pontosan nem lehet megjelölni. Különösen figyelemreméltó, hogy a Mi-atyánk mindkét változatában az Ország eljövetelét kéri, pedig ezt az imádságot minden korok keresztényeinek szánta. A feszültséget a mustármagról és a kovászról mondott hasonlatával oldhatjuk fel. Amint a mustármag benne van a földben, a kovász a lisztben, úgy Isten Országa Jézussal megjelent a világban, de beteljesülni csak a parúzia eljövetelével fog (Jn 17,24-26).
A másik ellentétpár nem annyira kiütköző, de mégis feszültséget okozó szembenállás. Isten transzcendens királysága földi dimenziót kap. Az Ószövetség jobban érezte Isten transz-cendenciáját, mint mi. Talán ezért is siklott ki az Isten Országára várók egyik csoportja abba az irányba, hogy ennek a világnak előbb meg kell szűnnie. Jézus az Atya akaratának földi megvalósulását kéri éppúgy, mint a Mennyben. Pilátusnak kiemelte Jézus, hogy ez az ország nem földi hatalom: Az én országom nem e világból való (Jn 18,36). Mégis földi rendeltetést is szánt neki, azért hozta el az emberek közé, hogy végleg nekik is adja. Az ősegyház egy kedves írásában, a Diognétoszhoz írt levélben a keresztényeket az ismeretlen szerző úgy jel-lemzi, hogy külsőleg olyanok, mint a többi ember: öltözködés, lakás, munkavégzés tekinteté-ben, de mégis mások. Bárhol idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen nekik. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. Megvalósították Jézus búcsúimáját: ebben a világban élnek, de nem ebből a világból valók (Jn 17,14).
A harmadik ellentétpár: Isten Országa olyan ajándék, amelyért meg kell küzdeni. Ez a szempont különösen a keresztény erkölcs számára fontos. Jézus azt mondja a végítéletről szó-ló beszédében, hogy ez az Ország a világ kezdetén a választottaknak lett készítve (Mt 25,34). A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben a gazdaember szabadon fogad fel munkásokat, és annak is, aki alig dolgozott megadja az 1 dénárt. Ez is érzékelteti, hogy az Isten Országa nem olyan, mint amiért bérért kell dolgozni. Isten szuverén ajándéka az. Ebbe az irányba mutat a Márk evangélistánál található hasonlat: a földműves közreműködése nélkül a földbe vetett mag magától terem(Mk 4,28).
Ez a hasonlat azonban átvezet az ellentétpár másik oldalára. Ha nem is sokat, mégis tett valamit a földműves, hogy a termés beérjen. Jézus más helyen mondott beszédeiből még jobban kitűnik, hogy Isten Országáért küzdeni kell. Jóllehet ajándék, de a bántalmakat és ül-dözést is el kell tűrni miatta. Ez a sokat vitatott mondat: a mennyek országa erőszakot szen-ved, és erőszakosok ragadják el azt (Mt 11,12) szintén a küzdelmes keskeny út vállalását emeli ki. Azért is mondhatjuk, mert Jézustól misem áll távolabb, mint a másokkal való erő-szakoskodás. Ez az erőszak csak az önfegyelem erőszakát jelentheti, a bűneinkkel való leszá-molást, az erények nem mindig könnyű gyakorlását. Az Isten Országánál ugyanis egyszerre kell hangsúlyozni az ajándék jelleget és az érte való erkölcsi erőfeszítést. Isten országának örömhíre terjed és senki se jut abba erőfeszítés nélkül (Lk 16,16).
Szabad legyen egy személyes emlékemet is elmondanom. Katonaságom idején az első alkalommal, amikor hazamehettem szabadságra már nagyon ki voltam éhezve arra, hogy a Szentírást olvashassam, ugyanis a laktanyában nem tarthattunk Bibliát. Talán mondanom sem kell, hogy az akkori idők katonasága a papnövendékek számára kemény megpróbáltatást je-lentett, jómagam is büntetett előéletűek között voltam egyedüli kispapként. Amikor kinyitot-tam a Szentírást, ezen akadt meg a szemem: az apostolok erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten Országába. (ApCsel 14,22). Kicsit úgy vagyok ezzel a biztatással, mint Pascal a zsebé-be bevarrt írással volt, amely egy nagy élményre emlékeztette őt.
Isten Országának negyedik ellentétpárja az, hogy mindenkit meghívott az Atya orszá-gába, de nem mindenki válaszolt. A királyi menyegzőről szóló példabeszéd Isten egyetemes üdvözítő akaratát és az emberi szabadságot világítja meg, amely képes elutasítani Isten Or-szágát. A király azt mondja sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. A példa-beszéd arra céloz, hogy az ószövetségi nép egészében meghívott volt és csak kevesen fogad-ták el a Messiást. A választottak kevés számából nem lehet következtetni az üdvözültek szá-mára. Inkább úgy kell értelmeznünk, hogy a meghívás mindenkinek szól, de itt a földön mégis a külső kép olyan, mintha kevesen hinnének. A visszakozás csak saját akaratunkkal történhet meg. Az elveszett bárány, az elveszett drachma, vagy a tékozló fiú parabolája tovább mélyíti ezt a gondolatot. Isten egyetemes üdvözítő akarata és az azt megtagadó emberi szabadság feszültsége a legnagyobb dráma, a kegyelemtan körébe tartozik. Hasonlatokkal felfoghatóvá tehetjük, de igazában misztérium marad.
Még egy ötödik alapvonás is hozzátartozik az Isten Országához, mint sajátság. De ez már nem ellentétpár. Minden áldozatot vállalni kell érte, mert Isten Országának páratlan érté-ke van. Az elásott kincset találó ember is eladja mindenét, hogy a földet megvehesse. A ke-reskedő is, hogy az igazgyöngy az övé lehessen (Mt 13,43-46).
Ez azt jelenti, hogy Isten Országának ügye a legfontosabb az ember életében, és aki képes rá az Isten Országáért a legértékesebb emberi kapcsolatról, a házasságról is mondjon le (Mt 19,12). A cölibátusnak legalapvetőbb megindoklása Isten Országáért - ebben rejlik. A mai szekularizált világban, az egyházban élők is csupán egyházi parancsot látnak benne, amit esetleg meg is lehet változtatni. A bukások és elesések ellenére is mindig fel kell, hogy ra-gyogjon ez az eszmény az erre vállalkozó emberek életében.
Természetesen ez az elásott kincs és igazgyöngy nem személytelen érték, hanem a Szentháromságos Isten ismerete és szerető közössége. Aki megértette, hogy az ember az Isten Országával mindent megkap, és hogy Isten Országa mellett már semmi több nem kérhető, az meg fogja érteni, hogy ennek az örömhírnek a következménye az életvitel gyökeres megfordí-tása, a megtérés. A megtéréssel fokozatosan Isten uralma érvényesül az ember lelkében, sze-retetében megtisztul, s halad a beteljesedés felé, amiről azt írja a patmoszi látnok: Jézus Krisztus a hűséges tanú
Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának az Is-tennek országává és papjaivá tett bennünket (Jel 1,6-7). Amen.
