Patópálos hírös város
Hivatali packázás? Holmi lobbi csoport hatékony aknamunkája? Vagy csak patópálos nemtörődömség, lustaság? - Az alábbi üggyel kapcsolatban több kérdés is felvetődik, amire nehezen talál választ nem csak a kívülálló érdeklődő, de az a négyszáz kecskeméti család is, aki közvetlenül érintett. A tulajdonukról van szó, amivel másfél évtizede képtelenek bármit kezdeni, hiába járkálnak fűhöz-fához a panaszukkal.
Ez az ügy onnan indul, hogy a Kecskeméti Arborétum melletti, 300 hektárnyi, szántóként nyílván tartott területet, 1993-ban kárpótlásként felosztották. Ám még ugyanebben az évben úgy rendelkezett az önkormányzat, hogy itt tanya nem épülhet, szőlő, gyümölcsös ide nem telepíthető, csak erdő. Naná, hogy elképedtek az új tulajdonosok. Először is nem értették, milyen jogon dumál bele a hivatal abba, hogy a saját földjükön mi sarjadjon. És milyen kárpótlás az, ha újabb 40-50 évig várniuk kell? Hiszen erdőtelepítés esetén, körülbelül ennyi idő alatt lesznek vágásérettek a fák. Hacsak nem tiltják meg addigra a kivágásukat.
Az elkeseredett tulajdonosok összefogtak, és tiltakoztak minden fórumon, kilincseltek minden illetékes helyen. Így történhetett, hogy 2004 májusa és 2006 júniusa között, négy(!) közgyűlési határozat is született arról, hogy ez a Zöld Ékként emlegetett terület, a fásítási övezet helyett, a kertvárosiba kerüljön. Valamilyen tiltó határozat azonban, mindegyik testületi döntést követte, így itt építkezni a mai napig sem lehet. A városközponttól alig két kilométerre lévő, remek fekvésű terület ez, melynek a szélén már ott a csatorna-, víz és gázcsonk, vagyis a közművesítésére a lehetőség adott.
- Zöld Ék néven emlegetik ezt a máriahegyi részt - magyarázza az egyik tulajdonos -, ami hülyeség, hiszen ide erdőt azóta sem telepített senki. Ha nincs ez a másfél évtizedes hercehurca, akkor már gyönyörű kertek ölelnék az itt felépült házakat, és méltán nevezhetnék Zöld Éknek.
- Az út másik felén lévő tanyás térségnek, közvetlenül mellettünk, Falu György a képviselője, aki mindig ellenezte, hogy a mi területünk kertvárosi övezet legyen - panaszkodik egy másik tulajdonos. - Most Iványosi-Szabó András alpolgármester lett a mi képviselőnk, akinek februárban írtunk egy levelet, de szeptember elsejéig válaszra sem méltatott bennünket. Ráadásul augusztusban az új főépítész, Vásárhelyi Dániel a helyi napilapban olyasmiket nyilatkozott, amik ellentétesek a mi érdekeinkkel, e terület jövőjét illetően. Mindenki beszél össze-vissza, ahelyett, hogy normálisan rendeznék végre a földjeink sorsát. Mert amíg ellentmondásos nyilatkozatok, határozatok, rendeletek hálójában vergődünk, addig sem hasznosítani, sem eladni nem tudjuk a kárpótlásként kapott ingatlanunkat. Milyen kárpótlás az ilyen? Pató Pál uram foroghat a sírjában
Tegnap új hír érkezett. Állítólag az illetékesek mégis hajlandók tárgyalni a Máriahegyi és Nyíri Út Menti Földtulajdonosok Közösségének képviselőivel. S ha másfél évtizedes késéssel is, de talán végre pont kerül ennek a régi ügynek a végére.
Az ilyen nagy késésekről mindig megboldogult nagybátyám jut az eszembe, aki az én diákigazolványommal, fél áron vonatozott fel hajdanán a fővárosba, Fradi meccset nézni. Amíg le nem bukott.
- Bácsika! Hiszen ez egy diákigazolvány! - ámuldozott a szemfüles kalauz az okmányomat nézegetve. Mire a kisöreg csak ennyit válaszolt:
- Na látja, mekkora késésben vannak már megint!
- lexi -
