Az emberi méltóság mindenkit megillet – Ferenc pápa üzenetet küldött a fogyatékkal élők világnapjára
Ferenc pápa kifejtette, a fogyatékkal élőkben a hit szemével magát Krisztust látjuk. Ő ugyanis azt mondta: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (vö. Mt 25,40). A társadalomban való részvételük jogát azért kell elősegíteni, hogy gátat szabjunk a hátrányos megkülönböztetésnek, ehelyett a találkozás és a minőségi élet kultúráját terjesszük.
A pápa üzenetében méltatta az orvostudományban és a betegellátásban történt előrehaladást, ugyanakkor megállapítja: továbbra is létezik a kiselejtezés kultúrája, és sok fogyatékkal élő személy kiselejtezésként éli meg a valahova tartozás és a részvét hiányát. Ennek megoldása nemcsak a fogyatékkal élők és hozzátartozóik jogi védelmét feltételezi, hanem egy emberségesebb világ megteremtésére ösztönöz bennünket. El kell hárítani minden akadályt az elől, hogy ők a társadalom teljes jogú állampolgárainak érezhessék magukat, fel kell számolni az előítéleteket, biztosítani kell számukra a minőségi életet, amely minden emberi tényezővel számol.
Minden élethelyzetben segítenünk kell őket, felhasználva, de nem túlbecsülve a technológia vívmányait. Föl kell vállalnunk peremre szorultságukat, megkenve őket a méltóság olajával, hogy tevékenyen részt vegyenek a civil és egyházi közösség életében. Igényes és fáradságos út ez, ami által egyre inkább fölismerjük, hogy minden személy egyedi és megismételhetetlen.
Azokról se feledkezzünk meg, akik rejtett száműzetésben élnek otthonainkban, családunkban, társadalmunkban. A pápa itt elsősorban az idősekre gondolt, akik testi korlátaik miatt is tehernek érzik magukat, akiket félő, hogy kiselejteznek, megvonják tőlük a jövőjük építéséhez szükséges konkrét lehetőségeket. Föl kell ismernünk, hogy minden fogyatékkal élő ember, éljen súlyos vagy halmozott fogyatékossággal, saját egyediségénél fogva hozzájárul a közjóhoz. Ismerjük föl benne az emberi méltóságot, tudván, hogy az nem az öt érzék működőképességétől függ. Erre a megtérésre az evangélium tanít minket.
Ellenanyagot kell fejlesztenünk az olyan kultúra ellen, amelyik egyes emberi életeket első vagy második osztályba sorol: ez társadalmi bűn – figyelmeztetett a pápa. Föl kell emelni a szavunkat mindazokért, akiket hátrányos megkülönböztetés ér fogyatékosságuk miatt. Egyes országokban ma sem akarják egyenlő méltóságú személyként elismerni őket. Az utóbbi években sokat tettek beilleszkedésükért, de ez még nem elegendő: az előítéletek tovább élnek, és túl a fizikai akadályokon, a nevelésben, a foglalkoztatásban és a társadalmi részvételben is korlátokba ütköznek. Egy fogyatékkal élő személynek nemcsak a létezésre van szüksége, hanem arra is, hogy egy közösséghez tartozzon – mutat rá üzenetében a pápa, majd így fohászkodik: „Imádkozom, hogy minden ember magán érezhesse Isten atyai tekintetét, amely megerősíti őt teljes méltóságában és élete feltétel nélküli értékében.”
