Képek, történetek Ferenczy Idáról
Képgaléria
– Kevés példa van rá a magyar történelemben, hogy egy fiatal vidéki lány, aki bár nemes, de nem főrangú, ilyen előkelő helyet töltsön be a királyi udvarban. És még kevesebb arra, hogy ezt a posztot arra használja fel, hogy minden befolyását és ismeretségét latba vesse hazája és szülővárosa előrehaladása érdekében – kezdte beszámolóját a téma avatott szakértője.
Ferenczy Ida 1839-ben látta meg a napvilágot Kecskeméten Ferenczy Gergely és Szeless Krisztina hat gyermeke közül negyedikként. Neveltetése nem lépte túl a korabeli vidéki város lehetőségeit, ugyanis hiába volt már akkor is főiskola Kecskeméten, oda lányok nem járhattak. A fiatal nő, aki már ekkor is éles elméről, magas intelligenciáról és jellemszilárdságról tett tanúbizonyságot, a magánoktatásokon túl önképzéssel, saját erejéből igyekezett növelni tudását. A felolvasás művészetére Karlovszky Gusztávné Miticzky Ida írónő tanította Ferenczy Idát, aki 1862-ben került Kecskemétre, amikor férjét főügyésszé nevezték ki oda.
– Erzsébet császárné 1863-ban határozta el komolyan, hogy magyarul kezd tanulni és egy évre rá már olyan jelentős előrehaladást tett a magyar nyelvi tanulmányokban, hogy olyan kísérőnőt keresett, akivel ezen a nyelven tud beszélgetni. Az elé terjesztett listáról az utolsó helyen megnevezett hölgy arcképét kérte, s az annyira megtetszett neki, hogy azonnal magához is rendelte Ferenczy Idát és a találkozás után őt vette maga mellé társalkodónőnek – fogalmazott a főlevéltáros.
Erzsébet, aki a bécsi udvarban egyedül érezte magát, azonnal megszerette Idát. A kezdeti időkben napjai nagy részét vele töltötte. A magyar nyelv valóságos „titkos nyelvvé” vált közöttük, s a császárné egy alkalommal így írt róla: „Ida nekem nem felolvasónőm, Ida nekem barátnőm!”
1866-os magyarországi útját követően Erzsébet gyakran váltott leveleket és híreket Ferenczy Idán keresztül Andrássy Gyula gróffal, majd később Deák Ferenccel is. Ám Ida nagy szerepet játszott abban is, hogy a császárné a későbbiekben közvetlen levelezést tudott folytatni Jókai Mórral és Eötvös Józseffel.
– Bármennyire szerette is Erzsébet Idát, mivel köznemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, ezért nyilvános megjelenéseire nem kísérhette el úrnőjét. A császárné ilyenkor hosszú, bizalmas leveleket küldött barátnéjának, melyekben sokszor írt arról, hogy hiányolja őt. Leveleiben mindig a közvetlen és baráti „Kedves Idám!” megszólítást használta. Emellett azért Erzsébet kijárta férjénél, hogy Idát brünni alapítványi hölggyé nevezzék ki, ami az arisztokrata asszonyokhoz hasonló rangot jelentett számára – folytatta Péterné Fehér Mária.
Ida is első pillanattól kezdve szerette és tisztelte Erzsébetet. Ismerte minden titkát, gondozta és intézte legszemélyesebb levelezését.
Ferenc József Ida iránti nagyrabecsüléséről és tiszteletéről tett tanúbizonyságot, amikor megfestette Erzsébet portréját Benczúr Gyulával.
A királyné 1898-ban bekövetkezett halála porig sújtotta. Árva lett a szó legszorosabb értelmében, hisz királynéja volt élete értelme. Harmincnégy éven át volt hűséges felolvasónője és barátnője. Kedvéért feladta az önálló otthonteremtés lehetőségét, a férjhezmenetelt, a gyermekáldás örömét. A genfi tragédia után a királyné udvartartásának ki kellett költöznie a Burgból. Ida először a Reisnerstrassén bérelt lakást, majd kiköltözött Schönbrunnba. Szalonja az osztrák és magyar közélet számos személyiségének találkozóhelyévé vált. Szeretetét átruházta úrnője gyermekeire, Gizellára és Mária Valériára. A kisebbik leánnyal végig személyes levelezésben is állt. Élete végéig Erzsébet emlékének élt. Maga köré gyűjtötte az elérhető relikviákat és egyik fő szervezője volt az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak. (Az 1908. január 15-én nyílt múzeum jelentős látogatottságnak örvendett, majd a II. világháború alatt komoly kárt szenvedett.)
– Soha nem felejtette el szülővárosát, ahol élt egész családja és ismerősei. Kecskeméthez való ragaszkodása akkor nyilvánult meg leglátványosabban, mikor 1907-ben Kada Elek polgármester (unokahúga, Ferenczy Aguszta férje) kérésére közbenjárt Koburg Fülöp hercegnél a Kecskemét melletti koháryszentlőrinci puszta megszerzése ügyében. Neki köszönhető, hogy a már opciót szerzett Agrár Bank helyett Kecskemét vásárolhatta meg a 11 ezer holdas birtokot. A Rongyos Egyletnek küldött adományaival hosszú éveken át segítette a helyi rászorulókat, de egyéb jótékonysági alapítványokat is szívesen támogatott és végrendeletében ezer aranykoronát hagyott a város szegényeire – hívta fel a figyelmet végül az előadó.
1928-ban Bécsben hunyt el. A bécsi Ágoston-rendiek Loretto-kápolnájában ravatalozták fel, majd koporsóját a kecskeméti Szentháromság-temetőben helyezték örök nyugalomra a Ferenczy-család sírboltjában, apja és testvérei mellett.
