Legyen béke! – Decemberi érseki interjú dr. Bábel Balázzsal
– Milyen eredményekről számolhat be a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye első embere a 2022. év végén? Romlott vagy javult a Főegyházmegye helyzete?
– Pontos adatok nincsenek még a birtokomban. Jövő év elején többet tudok mondani e kérdést illetően. Jelentősebb építkezést nem kezdeményeztünk idén, a meglévő beruházásokat folytattuk – drasztikusan növekvő anyagárak és egyéb költségek mellett. Lelki téren azonban szép eredményekről adhatok számot. A rekollekciókra annyi pedagógus jelentkezett, hogy a színházterem sem volt elegendő a befogadásukra. A lelki napokon úgyszintén rendkívül sokan vesznek részt. Ezek egy külső szemlélő számára egyáltalán nem látványos fejlemények, ám annál meghatározóbbak a keresztény hit megélése szempontjából. Összességében úgy vélem, a 2022. esztendő a megpróbáltatások és a szenvedés éve volt. A koronavírus-járvány, a szomszédunkban dúló háború első pillanattól kezdve erősen meghatározza hétköznapjainkat.
– Érsek úr hány papot, apácát iktatott be idén?
– Egy papot szenteltem fel, és egy iskolanővér fáradozik a gyerekek lelki fejlődésének előmozdításáért. Nálunk nincs tömegtermelés, sohasem volt. Kétségkívül kevés pap áll szolgálatba. Noha ez nem vigasztal, más hivatások tekintetében is gyakorta mutatkozik hiány.
– Nemrégiben jött a hír: körülbelül negyedével-harmadával kevesebben vallják magukat katolikusnak, mint előző népszámláláskor! Mi ennek az oka?
– A népszámlálás feldolgozása még nem zárult le, ezért hiteles adat aligha állhat rendelkezésre. Ugyanakkor nem lennék ezen meglepődve. A társadalom bizonyos hányada semmi iránt nem érdeklődik. Korábban másként volt. Tudomásul kell vennünk, hogy megváltozott a világ, ami életforma-, kultúra-, sőt civilizációváltást is magával hozott. Számosan kizárólag az anyagi javak megszerzésében látják az élet értelmét, a lelkük egészségével nem foglalkoznak. Ennek megfelelően templomba is csak egy szűk réteg jár.
– A külső szemlélő számlára nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a papság kiáll a hányatott sorsú ukrán nép mellett…
– A Katolikus Karitászon keresztül jelentős mennyiségű adományt juttatunk az ukrán menekülteknek itthon és Ukrajnában egyaránt. Emellett szüntelenül imádkozunk a háború mielőbbi befejezéséért. A békét hirdetjük mindenütt, ahol megfordulunk. Ennél többet sajnos nem tehetünk. Istené az ítélkezés joga.
– Úgy látszik, az egyházi tantestületek nem álltak a tüntetők sorába…
– Így igaz. Első pillanattól kezdve támogatjuk a pedagógusok bérrendezését, azonban a hivatástudattal összeférhetetlen a sztrájk. Én személy szerint minden esetben a tárgyalások híve vagyok. Mellesleg csendesen megjegyzem, egykor én is tanítottam úgy hittant, hogy egyetlen fillért sem kaptam érte, sőt üldöztetésben volt részem. És eszembe sem jutott tüntetni emiatt.
– Ha lesz jövőre általános pedagógus-béremelés, az Egyház rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel erre vonatkozóan?
– A katolikus iskolák tanárainak annyit tudunk fizetni, amennyit az állami normatíva alapján erre a célra kapunk a központi költségvetésből. Pontosan kifejezve: az előző év átlagát. Máshogy fogalmazva: a felekezeti oktatási intézményekben tanítók semmivel sem keresnek többet az állami iskolák pedagógusainál.
– Néhányan tudni vélik, hogy az egyházi iskolákban nem minden esetben szaktanárok tanítják az illető tantárgyakat, hanem olyan pedagógusok, akik más szakon szereztek tanári diplomát. Helytálló az értesülés?
– Ha egy adott területen nincs elég pedagógus, ott nyilvánvalóan be kell segíteni. Ez országos jelenség, tehát nem kizárólag az egyházi iskolák sajátossága. Természetesen bennünket sem kerül el a tanárhiány. Ennek számtalan összetevője van. Ez nem csupán anyagi kérdés. Amikor gyerek voltam, a tanáraim mit kaptak!? És mégis tanítottak…
– Még néhány nap és itt a karácsony! Mire számíthatnak a hívek az Egyháztól a következő napokban?
– Magától értetődően szentmiséket tartunk a templomokban, továbbá karácsonyi lelkigyakorlatok, pásztorjátékok alkalmával várjuk a híveket. A külsőségek viszont szerényebbek lesznek a közismert helyzet okán. Fűteni nem igazán tudunk és a villannyal is spórolnunk kell.
– Érsek úr hol tölti az ünnepeket?
– Évtizedes gyakorlat szerint Kalocsán mutatok be szentmisét. Továbbá diakónus-szentelésre megyek a kecskeméti Szentcsalád Plébániába.
– Mit üzen az embereknek a Főpásztor a Krisztus-születése ünnep alkalmából?
– Az emberek között természetes módon ellentétek húzódnak, hiszen különbözőek vagyunk. Mindannyian máshogy látjuk a dolgokat. Lényeges, hogy az ellentétek ne fajuljanak ellenségeskedésbe. Ehhez megfelelő nyitottság, jóindulat és kölcsönös megbocsátás szükségeltetik. Isten szeretete megköveteli tőlünk, hogy jóindulattal viseltessünk egymás iránt. Legyen tehát békesség közöttünk mindenkor!