Dr. Bábel Balázs – Mielőbb rendezzük kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal
– Szeptember végi találkozásunk óta teljesen felbolydult a világ. Háború van Izrael földjén. Érsek atya miként kommentálja az eseményeket?
– Szomorúan. Megjegyzem, a tisztánlátáshoz bennfentes szakértőnek vagy politikusnak kellene lenni, aki érti, ismeri a világban zajló harci cselekmények valódi mozgatórugóit. Annyit mondhatok, a szembenálló feleknek követniük kellene Jézus Krisztus példáját; bocsássanak meg egymásnak, mert ellenkező esetben a gyűlölet ördögi körének örvényébe kerülnek, és emiatt soha nem lesz béke.
– Az elmúlt hetek történéseinek tudatában változott-e a megítélése az orosz-ukrán válság kapcsán?
– Régen abba kellett volna hagyni. Úgy tűnik, a két ellenfél teljes kimerülésig harcol egymás ellen. Az óriási pusztítás és mérhetetlenül sok emberáldozat sem számít igazán egyik oldalon sem, ami csak a fegyveriparnak, meg bizonyos gazdasági érdekcsoportoknak jó, senki másnak. Ez nem csupán Ukrajna és Oroszország háborúja, hanem két világrendé. Az Egyesült Államok küzd Oroszországgal – ukrán vér árán.
– A terror terjedése más európai országok polgárainak lelkivilágát is felborítja. A jelenség fokozatosan átalakítja kontinensünk lakosságának gondolkodását. Milyen hozzáállást javasol a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye első embere?
– Dél felől nem migránsok érkeznek, hanem muszlim inváziónak lehetünk szemtanúi. Ukrajnából valódi menekültek jönnek. A többiek inkább gazdasági okból hagyják el szülőföldjüket, vagy vallási szélsőségesek, akik tudatosan akarják uralmuk alá hajtani Európa népeit. Az ellenőrizetlen bevándorlás óriási veszélyeket rejt magában.
– Érsek úr gyakorta felbukkan különféle világi rendezvényeken. Legutóbb a vadonatúj kecskeméti tűzoltólaktanya átadó ünnepségén láthattuk Önt. Talán fűzik valamilyen emlékek a lánglovagokhoz?
– Személyesen egyetlen tűzoltót sem ismerek. Csupán annyi történt, hogy felkérést kaptam, miszerint részesítsem papi áldásban az új tűzoltólaktanya épületeit és a tűzoltókat. Én pedig eleget tettem e kérésnek.
– Úgy hírlik, rövidesen összeér a Duna-híd két oldala Kalocsa és Paks között. A folyami átjárás lehetősége milyen változásokat hoz Kalocsa város és az Egyház életében?
– Minden bizonnyal pozitívan fogja befolyásolni a térség mindennapi életét. Én például könnyebben eljutok Budapestre, mint jelenleg. Javasoltam az illetékeseknek, hogy a hidat Tomori Pál egykori kalocsai érsekről nevezzék el, aki a mohácsi csatában a magyar sereg egyik fővezére volt.
– Ismét fel-felröppennek olyan értesülések, miszerint az egyházi iskolák többet költhetnek magukra, mint az államiak. Mi az igazság ebben a kérdésben?
– Számtalanszor elmondtam, hogy az egyházi oktatási intézmények ugyanazt a fejkvótát kapják, mint az állami fenntartású tanintézetek. Azonban kétségkívül léteznek olyan pályázatok, melyek által – szabályos eljárást követően, pozitív elbírálás esetén – komoly állami szerepvállalással épül vagy újul meg egy adott létesítmény. Viszont előfordul, amikor saját forrásból hozunk létre egy új iskolai objektumot. Például a jánoshalmi sportcsarnok megépítését az egyházmegye önerőből finanszírozza. Elnyertünk ugyan egy csekély támogatási összeget, de azt egy másik iskolához csoportosítottuk át.
– Mit tehet, mit tesz az Egyház a jelenkori oktatásügy megreformálásáért? Mára ugyanis végképp bebizonyosodott, valami nincs rendben az iskolákban.
– A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéhez tartozó oktatási intézményekben rendszeresen tapasztalható túljelentkezés. Amint megérkeznek az uniós pénzek, a pedagógusok további béremelésben részesülnek. Egyébként nálunk hatszáz tanárból mindössze négyen nem fogadták el a státusztörvényt. Ők végkielégítéssel távoztak. Senkit nem szeretnék megbántani, de gyerekkoromban jellemző volt, hogy egy megfelelő végzettséggel rendelkező pedagógus párhuzamosan több iskolában is tanított. Ma más világot élünk… Egyébként a pályaelhagyók bizonyos hányada nem az alacsony fizetés miatt hagy fel a tanítással, ő maga sem feltétlenül alkalmas a pályára, hisz a mai gyerekekkel köztudomásúan nagyon nehéz bánni. Emellett egyes szülőkkel úgyszintén alakulhatnak ki olyan konfliktusok, melyeket valaki nem tud megfelelően kezelni. Máskülönben úgy vélem, nem kell minden tanulónak – például – elit gimnáziumba járni.
– Köztudomású tény, hogy elöregedőben van a papi társadalom. Egyre több lelkipásztort érint például a kiégés, a szolgálatban megfáradás, a pályaelhagyás jelensége…
– Nem csak a papi társadalom küzd ezekkel. Európára, sőt a gazdag nyugati világra egyaránt jellemző, hogy kevés gyerek születik. A megfelelő utánpótlás mindenütt súlyos gondot jelent. Az egészségügyben még rosszabb a helyzet. A kórházban dolgozik nyolcvanhat éves orvos is…
– Számtalan kisebb közösség működik a Katolikus Egyházon belül. Mi az ő helyük, szerepük az Egyházon belül?
– A papság az életállapottal összekapcsolt visszavonhatatlan szentség. Legfeljebb adott esetben az illető nem gyakorolja, avagy nem gyakorolhatja a papi hivatást. A többiek ugyan nem papi személyek, de meghatározó szerepet játszanak a katolikus keresztény életben.
– Milyen gondolatokat emelne ki legutóbbi prédikációiból?
– Közeleg a Mindenszentek, majd a halottak napja. Szeretnék emlékeztetni, hogy halandó emberek vagyunk mindannyian, földi életünk egy napon szükségszerűen véget ér. Tehát mielőbb rendezzük, állítsuk helyre kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal.
