Megnyílt! A bábu megszólal – Anna Margit (1913–1991) életmű-kiállítása a Nemzeti Galériában
Képgaléria
Anna Margit eredeti neve Sicherman Margit. Vidéki zsidó családból származott. Borota és Jánoshalma között született egy birtokon, ahol apja gazdatiszt volt. Szülőföldjéről még gyermekkorában elszármazott, így későbbi festészete, életpályája sem vált olyan egyértelművé Borotán, mint a galériákban szerte a nagyvilágon. Farkas P. József, a kecskeméti Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatója 2020 novemberében Borotára utazott, hogy felkeltse a művésznő emlékezetét a helyi közvéleményben.
Ennek nyomán azóta játszóteret neveztek el Borotán, továbbá a község általános iskolájában és könyvtárában rendszeresen tartanak a festőművészről ismeretterjesztő előadásokat, hogy a gyerekekkel is megismertessék a falu szülöttének becses nevét.
Mindemellett Péter Vladimir ötvösművész – Anna Margit fia – nemrégiben ígéretet tett, rövidesen édesanyja egy eredeti képével ajándékozza meg a szülőfalut.
Anna Margit az 1945 és 1948 között működő Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja és kiemelkedő képviselője. Mestere, Vaszary János ezt mondta róla: „Kegyednek festék folyik az ereiben”. Alkotásai nehezen sorolhatók bármely képzőművészeti irányzathoz; életművének jelentős része leginkább a szürrealizmus, illetve az expresszív látásmód mentén jellemezhető. Olyan egyedi formanyelvet hozott létre, mely a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakjává tette.
1937-ben férjével, Ámos Imrével együtt látogatták meg Marc Chagallt Párizsban. Chagall arra biztatta őket, hogy maradjanak inkább Párizsban, de ők a nehézségek ellenére hazatértek. 1938-tól a nyarakat Szentendrén töltötték, itt teljesedett ki Anna Margit lírai festészete is. 1940 után Ámos Imrét többször behívták munkaszolgálatra, 1944 őszén látták egymást utoljára. Ámos az ohrdrufi koncentrációs táborban vesztette életét. Férje tragikus halála után Anna Margit festészete megváltozott. Az Európai Iskola keretein belül festett művein gyermeki módon, hatalmas fejjel ábrázolta – helyette szóló – bábuit, melyek az emberi léptékkel megfogalmazhatatlan szenvedést jelenítették meg.
Az ötvenes és hatvanas években egyre fontosabbá vált képein az abszurd humor, a gúny. Művészetében ekkor tűntek fel a népművészet és a provinciális művészet elemei: a folklór és a giccs segítségével távolította el magától a gyászt, a tragikum összefonódott a komikummal, a nevetéssel. Késői képein bábui ótestamentumi jeleneteket idéztek meg az emlékezés szomorúságával és iróniájával.
Anna Margit az 1960-as évektől gyűjtötte a népművészeti tárgyakat, babákat és olyan egyedi hangulatú, sokszor giccses holmikat, melyek erőteljes inspirációt jelentettek festészetére is. Most először láthatók ezek a tárgyak együtt az általuk megihletett festményekkel. Az olcsó, vásári tárgyak beemelése festészetébe ugyanakkor a pop-art látásmódját is megidézi, éppen a kiállítás világítja meg azt is, hogy Anna Margit igazából a hazai pop-art egyik első képviselőjének is tekinthető. A tárlaton Anna Margit alkotásai mellett olyan kortársainak művei is helyet kaptak, akik valamilyen módon hatást gyakoroltak az ő művészetére is. Ilyen művész mindenekelőtt a férj, Ámos Imre vagy Vajda Lajos és Farkas István.
Anna Margit festészetében egyszerre jelent meg az érzékiség és a kíméletlen tisztánlátás. Az elegáns dekorativitást kapcsolta össze a lélek kutatásával. „Ha képeimet figyelmesen megnézik, megállapíthatják, hogy ez egy keserű életrajz. Születni senki sem születik keserűnek, de azzá válik, ha sorsa oly kemény életet adott, amelyet végigjárni felér egy háborúval” – vallotta a művész.
A kiállítás – csaknem ötven évvel a művész utolsó tárlata után –olyan új szempontok mentén mutatja be az életművet, mint: önarckép és maszk viszonya; a nőiség sajátos értelmezése a Biblia, a mitológia vagy a tömegkultúra hatására megfogalmazott új női szerepek révén; a zsidóüldözés és a holokauszt traumájának feldolgozása; 1956 élménye; a népművészet, a giccs és a pop-art hatása, és szinte minden formában a szenvedő és túlélő ember örök problémái.
A kiállított műtárgyak nagy része ritkán szerepel kiállításon, köztük többet korábban még egyáltalán nem láthatott a közönség. A művek zöme a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből való, illetve a Ferenczy Múzeumi Centrumból érkezett a kiállításra; ezeket további magyarországi közgyűjteményekből és magántulajdonból származó műtárgyak egészítik ki.
A kiállítás kurátora: Kolozsváry Marianna művészettörténész
