A kecskeméti konzervgyártás múltjáról mesélt a főlevéltáros a Wojtylában
A Kecskeméten közel két évtizede működő Wojtyla Barátság Központ népkonyháján rendszeresen tartanak előadásokat különböző témákban, hogy a sorsközösség tagjai a napi melegétel mellett lelki útravalóhoz, és plusz-tudáshoz is jussanak. Ennek jegyében csütörtökön Hlbocsányi Norbert, a Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár főlevéltárosa a kecskeméti konzervgyártás történetét illetően ismeretterjesztő előadással szolgált. A több évszázadra visszatekintő előadáson kitért a konzerv feltalálóira, a konzerválás régi technikáira és a gyárak kialakulására. Természetesen nagy hangsúlyt kapott benne a kecskeméti konzervgyár története is a 20. század első feléből, a megalapítástól egészen az államosításig.
Hlbocsányi Norbert először a különböző tartósítási módokról ejtett szót, több évszázadra visszatekintve. Érdekességként elmondta, Kecskeméten a 17. században az egyik jellemző gyümölcs a füge volt, melyet aszaltak is. Édességként pedig a nádmézet használták. A 18. században lekvárt készítettek például zölddióból, szilvából és barackból. Akkoriban liktárium volt a lekvár elnevezése.
A konzerv feltalálói
A főlevéltáros ezután rátért a konzerv feltalálóira. 1795-ben Nicolas Appert francia szakács rájött, hogyan lehet szelencében gyümölcsöt tartósítani, úgy, hogy közben nem éri levegő és víz. A napoleoni hadseregnek gyártotta a konzerveket. Az ipari kémkedés akkoriban már megjelent, és nem sokkal később egy angol mérnök, Bryan Donkin ugyanezt már egy ón dobozban oldotta meg. A haditengerészetet látta el vele.
Egy év alatt épült fel a kecskeméti gyár
Az első konzervgyárak az 1800-as évek közepén jelentek meg Magyarországon. Kecskeméten 1900-ban alapították meg a gyümölcs-, főzelék-, húskonzerveket, aszalt főzeléket készítő Rt-t. Egy osztrák cég terjeszkedett, Kecskemétre Darányi Ignác miniszter ajánlása alapján esett a választásuk. Kada Elek, Kecskemét polgármestere örömmel fogadta. Minden adókedvezményt megkaptak az ingyen telek mellé. Egy év alatt épült fel a Kiskőrösi úton, a város déli részén, az iparterületen, a vasúti vonal mentén. 1910-ben csődhelyzetbe került a gyár, egy osztrák pénzügyi szakember, Kohner Adolf vásárolta meg az angol-osztrák bank révén. Ő 1928-ban adta el Weiss Manfrédnek.
Plusz-juttatásokat kaptak a dolgozók
Hlbocsányi Norbert még egy érdekességre hívta fel a figyelmet. A konzervgyárban a munkásokra nagyon odafigyeltek, a fizetés mellett plusz-juttatásokat kaptak. Ingyen vihettek haza termékeket, helyben is fogyaszthatták. Mivel sok asszony dolgozott a gyárban, a gyerekek számára bölcsőde és óvoda működött, játszótérrel. A nem fizikai munkás hölgyeknek teniszpályát alakítottak ki, a férfiak pedig kuglizhattak. Mindezek mellett a gyárban fürdő is volt, ahol mosakodhattak a dolgozók.
Az előadás végén a főlevéltáros elmondta, hogy Weiss Manfréd 1944-ben átadta a gyárat a zsidóüldözéskor, végül pedig a gyárat államosították. A gyár nem egyenesági jogutódjai között szerepelt az Univer és a Kecskeméti Konzervgyár.
