Ferenc pápa leghosszabb apostoli útjára indult – Ázsia és Óceánia és az Evangelii gaudium alapelvei
Ferenc pápa szeptember 2. és 13. között zajló ambiciózus, négy országra kiterjedő zarándokútja számtalan találkozást tartogat. Fiatal országok fogadják a pápát, ő pedig Indonéziában, Pápua Új-Guineában, Kelet-Timorban és Szingapúrban igyekszik inspirálni az embereket és a vezetőket.
A Szentatya diplomáciai prioritásai az út során végig láthatóak lesznek, különösen a vallásközi párbeszéd iránti elkötelezettsége, amely pápasága egyik vezérmotívuma. Ezt a missziót a Ferenc által az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításban, a 217–237 paragrafusokban felvázolt négy alapelv segítségével lehet szemlélni, mivel minden ország, amelyet meglátogat, példázza az alapelvek egyikét: az egység győzedelmeskedik a konfliktus felett; az egész több, mint a részek összessége; az idő fontosabb, mint a tér; és a valóság magasabb rendű, mint az eszmék.
Ugyanebben az apostoli buzdításban (238–258) Ferenc a párbeszéd három területét sorolja fel, amelyek döntő fontosságúak a közjóra való törekvés szempontjából: párbeszéd az államokkal, a társadalommal és a nem katolikus hívőkkel.
Mostani útja, olybá tűnik, ezeknek a prioritásoknak a kaleidoszkópja.
Indonézia: Egység és konfliktus
A Fides nemzetközi hírügynökségnek adott interjújában Ignazio Suharyo Hardjoatmodjo indonéz bíboros kifejtette, hogy a vallási harmónia már az ország Hollandiától való függetlenné válásakor, 1945-ben is cél volt. „A kapcsolataink az iszlám közösséggel nagyon jók. És ez a harmonikus kapcsolat szintén a nemzet születéséig nyúlik vissza, és a nemzet születése óta fenn is tartjuk” – hangsúlyozta a bíboros. Ez a társadalmi egység felértékelődése a megosztottsággal szemben.
Indonézia első vezetője, Sukarno elnök például azt szorgalmazta, hogy Jakartában egy mecsetet építsenek azon a területen, ahol korábban egy holland kastély állt, egyrészt hogy ezzel szimbolizálják a gyarmatosítás feletti győzelmet, másrészt a mecset az 1900-ban épület katolikus katedrálissal szemben emelkedik, hogy ezzel is jelezzék a két vallási hagyomány közötti barátságot. A két épületet nemrégiben egy földalatti folyosóval kötötték össze.
Ferenc pápa mind a székesegyházat, mind az Istiqlal mecsetet, Délkelet-Ázsia legnagyobb mecsetjét meglátogatja egy vallásközi találkozó keretében, ami kiemeli „a pápa megbecsülését az indonéz nép iránt, különösen a vallásszabadság és a vallásközi együttélés és a közösségek közötti harmónia értelmében” – mutatott rá az esemény lényegére Ignazio Suharyo Hardjoatmodjo bíboros.
Indonézia vallási ügyekért felelős minisztériuma szerint a lakosság mintegy 242 millió muszlimot és 29 millió keresztényt számlál, akik közül 8,5 millióan katolikusok, és ez a szám növekszik.
Ferenc pápa mindig a vallásközi párbeszéd és a kapcsolatok szorosabbá tételét szorgalmazza a szunnita iszlám világgal – ez diplomáciai prioritás pápasága kezdete, 2013 óta, amikor is az iszlám nagy részével megromlott kapcsolatot örökölt.
Ahogy Szentatya az Evangelii gaudiumban írta: „A béke hirdetése nem egy kialkudott béke meghirdetése, hanem az a meggyőződés, hogy a Lélek egysége harmóniába olvaszt minden különbözőséget. Bármilyen konfliktust legyőz egy új, ígéretes szintézisben. A különbözőség szép, amikor elfogadja, hogy állandóan be kell lépnie a kiengesztelődés folyamatába egészen addig, hogy megpecsétel egy bizonyos kulturális megegyezést, amely »kiengesztelt különbözőséget« hoz létre, amint ezt helyesen tanították a kongói püspökök: »Népeink különbözősége gazdagság. (...) Csak az egységgel, a szívek megtérésével és a kiengesztelődéssel tudjuk előbbre vinni országainkat.«” (230).
Pápua Új-Guinea: Az egész és a rész
A Pápua Új-Guineában élő 10 millió ember több mint 95 százaléka keresztény. A legtöbben a különböző protestáns felekezetekhez tartoznak, míg a Katolikus Egyház a legnagyobb vallási közösségnek számít; a keresztény lakosság a 30 százalékát teszik ki. A kereszténység azonban ötvöződik a helyi őslakosok szokásaival, ami egy kulturálisan sokszínű Egyházat hoz létre.
Jézus Szent Szívének Issouduni Misszionáriusai (Missionarii SS. Cordis Jesu, MSC) az a szerzetesrend, amely 1881-ben elvitte a Katolikus Egyházat a szigetre. John Ribat MSC az ország első bíborosa, akit 2016-ban nevezett ki Ferenc pápa.
A helyi egyházi vezetőket rendkívül foglalkoztatják a környezetvédelmi kérdések, és a Laudato sí kezdetű enciklika kiadása óta különösen nagy hangsúlyt fektetnek a környezet védelmére, miközben fellépnek a kizsákmányoló bányászat és a vállalati erdőirtás ellen.
Ez az érdekérvényesítés kiváló példája annak a felismerésnek, hogy az egész több, mint az egyes részek összessége. Az Evangelii gaudiumban a Szentatya egy természeti hasonlatot használ ennek az elvnek a leírására: „Az egész több mint a rész, és több a részek egyszerű összegénél. Tehát ne kössenek le bennünket túlságosan a lehatárolt és részeleges kérdések. A látást mindig ki kell tágítani a nagyobb jó felismerésére, ami jót tesz mindegyikünknek. Ezt azonban nem menekülve és nem a gyökereket eltépve kell tenni. A gyökereket a saját, Istentől ajándékozott lakóhelyünk termőföldjébe és történelmébe kell mélyesztenünk. Kicsiben kell munkálkodnunk, azzal, ami közel van hozzánk, ám tágabb kitekintéssel. Ugyanígy egy személy, aki megőrzi személyes egyediségét és nem rejti el identitását, amikor szívesen épül be egy közösségbe, nem semmisül meg, hanem mindig újabb késztetést kap saját fejlődéséhez. Ez nem megsemmisítő globális szféra, sem terméketlenné tévő elszigetelt részlegesség.” (235).
Kelet-Timor: A tér és idő
Széles körben ismert, hogy a 2002-ben függetlenné vált Kelet-Timorban több katolikus él arányait tekintve, mint számos más országban. 1975-ig portugál gyarmat volt, majd 1999-ig Indonézia ellenőrzése alatt állt. Különböző tanulmányok szerint az indonéz katonai megszállás alatt több mint 170 ezer ember halt meg önkényes kivégzések, eltűnések és éhezés következtében.
Amikor II. János Pál pápa 1989-ben (amikor Kelet-Timor még Indonézia megszállása alatt állt) ellátogatott ide, a nemzeti identitás magvait már elvetették, ugyanakkor az Egyház mindig is ellenezte az erőszakot. Az üldözött polgárok védelmével és a közösség építésével a hit lépésről lépésre növekedett. 1975-ben az emberek mintegy 20 százaléka volt katolikus, ez a szám 1998-ra 95 százalékra emelkedett, mivel az Egyház támogatta a nemzeti törekvéseket.
Az a folyamat, amelynek során Kelet-Timor elnyerte függetlenségét, kiváló példája Ferenc pápa azon elvének, miszerint az idő fontosabb, mint a tér. A Szentlélek képes belépni az idővel létrehozott térbe; az idő lehetővé teszi a bizalom növekedését és a helyi megoldások kialakulását.
Ahogyan az Evangelii gaudiumban írja: „Ez az alapelv teszi lehetővé a hosszadalmas, közvetlen eredményekre törekvéstől mentes munkát. Segít türelemmel viselni a nehéz helyzeteket és akadályokat vagy a tervek módosítását, amelyeket a valóság dinamizmusa követel. Felhívás ez a teljesség és a korlát feszültségének elfogadására, úgy, hogy elsőbbséget ad az időnek. Az egyik bűn, amelyet néha a szociálpolitikai tevékenység során elkövetnek, az, hogy előnyben részesítik a hatalom tereit a folyamatok időivel szemben. Elsőbbséget adni a térnek oda vezet, hogy őrült módon próbálunk megoldani mindent a jelen pillanatban, próbáljuk birtokba venni a hatalom és az önállítás egész terét. Azt jelenti, hogy kikristályosítjuk a folyamatokat, és próbáljuk megállítani azokat. Elsőbbséget adni az időnek azt jelenti, hogy inkább a folyamatok elindításával, mint a terek birtoklásával foglalkozunk. Az idő elrendezi a tereket, megvilágosítja és egy állandóan növekedő lánc szemeivé alakítja át azokat, amely már soha nem fordul vissza. Azon cselekvések előnyben részesítését jelenti, amelyek új dinamizmusokat ébresztenek a társadalomban, és bevonnak más személyeket és csoportokat, amelyek előbbre viszik azokat, míg végül fontos történelmi eseményekben hoznak gyümölcsöt, szorongások nélkül, de világos és kitartó meggyőződéssel.” (223)
A Szentatya látogatása a 21. század első újonnan étrejött országában, ahol a nemzet első bíborosa, Virgílio do Carmo da Silva SDB, akit Ferenc pápa 2022-ben nevezett ki, aki a Díli Főegyházmegye érsekeként szolgál, biztosan örömteli lesz.
Szingapúr: Valóság és elképzelések
Szingapúr gazdasági jólétének és globális integrációjának köszönhetően az egyik legfejlettebb ország a földön. Itt a Szentatya környezetvédelemmel kapcsolatos üzenete ismét aktuális, ahogyan a mesterséges intelligencia szabályozására való felhívása is.
Ferenc pápa csatlakozni fog a szintén általa, 2022-ben bíborosi rangra emelt érsekhez (aki az első bíboros Szingapúr történetében), William Goh Seng Chye-hez, aki a Szingapúri Vallási Harmónia Elnöki Tanácsának tagja, és szorosan együttműködik a buddhista közösséggel, az ország legnagyobb vallási közösségével. Ferenc pápa nagyra értékeli Szingapúr kifejezett elkötelezettségét a vallásszabadság védelme és a minden vallással való együttműködés és párbeszéd iránt. Ahogy William Goh bíboros az EWTN Vaticannak kifejtette: „Az állam partnerként tekint ránk. Partnerek vagyunk a kormánnyal, mert ez szolgálja az emberek közös javát. Gondoskodunk a lelki szükségletekről, segítünk a kormánynak igazságosan kormányozni, kifejezzük a véleményünket, és ezért a kormány nagyon hálás.”
A Szentatya azt is nagyra tartja, hogy Szingapúr független külpolitikára törekszik, elkerülve a világhatalmaktól való függést, ami megfelel az ő elképzelésének a többpólusú világról, tiszteletben tartva a kulturális autonómiát. A globalizmusnak ezt a vízióját gyakran úgy írja le, mint egy poliédert vagy focilabdát: minden kultúrának lehetővé kell tenni, hogy virágozhasson, anélkül, hogy egyetlen állam uralná.
Alapelve, hogy a valóság fontosabb, mint az eszmék. Ahogyan az Evangelii gaudiumban kifejti: „Az eszme – a kimunkált fogalmi rendszerek – feladata a valóság megragadása, megértése és irányítása. A valóságtól elszakadt eszme szüli a hatástalan idealizmusokat és nominalizmusokat, amelyek legfeljebb osztályoznak vagy meghatároznak, de nem vonnak be. Ami bevon: az érvelés által megvilágított valóság. A formális nominalizmusból át kell térni a harmonikus objektivitásra. Máskülönben manipuláljuk a valóságot, mint ahogy a tornát helyettesítjük a kozmetikával.[185] Vannak politikusok – és vallási vezetők is –, akik felteszik a kérdést, hogy a nép miért nem érti és miért nem követi őket, amikor a javaslataik olyan logikusak és világosak? Valószínűleg azért, mert a tiszta eszmék világában mozognak, és a politikát vagy a hitet retorikává silányították. Mások elfelejtették az egyszerűséget, és kívülről hoznak be valami olyan racionalitást, amely idegen az emberektől” (232).
Ferenc pápa az ezen a héten Ázsiába és Óceániába vezető apostoli útjával beleveti magát a valóságba. Keresztények, muszlimok, buddhisták és felekezeten kívüliek milliói lesznek örömteli tanúi, és fogadják Péter utódjának áldását. Isten áldja meg továbbra is a szolgálatát!
Az apostoli út részletes programja IDE kattintva érhető el.
Az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzditás ITT olvasható magyar nyelven.
