Özönnövények Magyarországon
Képgaléria
(BL) Kedves olvasók! Kihasználva a viszonylag pollenmentes napokat, elkezdünk egy sorozatot, amelyben a szándékosan, vagy véletlenül, a távoli kontinensekről behurcolt növényekről írunk. Hogyan változtatták meg az őshonos vegetációt jó, vagy rossz irányban. Mindkettőre bőven találunk példát.
Lehet egy növény agresszív? Amikor olyan kiszolgáltatott... apró leveleit sóváran nyújtja a fény felé, vékony gyökereivel pedig épp hogy meg tud kapaszkodni a sovány és száraz talajon. Nem, egy növény nem lehet agresszív! Egyedül nem. De, ha sok van belőle? Igen, sok növény együtt már durvulhat.
Amikor egy távoli kontinensről származó növény bekerül az őshonosok közé, majd - a természetei szabályokat kijátszva - eluralkodik a táj felett, akár teljesen ki is szorítja a honos flórát! Mivel idegen, ellensége nincs, kártevője sincs, így kiválóan érzi magát, mondhatni: túl jól. Elszaporodik, először csak egy-egy növénytársulásban válik dominánssá, majd egyre nagyobb foltokat alkot, később akár hektáros táblákat sajátít el az őshonos növényzetből. Ilyenkor már van okunk agresszivitásról beszélni! Ilyen kártékony lehet néhány egyéves lágyszárú (parlagfű, aranyvessző, papagájvirág) vagy fás szárú (bálványfa, akác, feketefenyő) növény is. A botanikusok ezeket adventív (betelepült), invazív vagy özönnövényeknek tartják, esetleg azt mondják rájuk, hogy neobióta. Gyüttment, magyarul.
Tájidegen növények
Tájidegennek számít miden olyan növény, mely képes az őshonos vegetáció kiszorítására.
Behurcolt növények
Csak hozzáértő fűvészek igazodnak el a vadon termő lágyszárú növények világában. Az ártéri vegetációban az észak-amerikai, kelet-ázsiai gyomfajok tömegaránya ma már 10 - 30%-ra tehető, a gyepszintben sokhelyütt még magasabb. A hatalmas gyommag produkció az érintkező és távolabbi lápmedencéket is fertőzi és az őshonos fajok kiszorításával élővilágukat elszegényíti.
Így lepte el a Nyugat-Dunántúl vízmelléki területeit a kúpvirág, a bíbor nenyúljhozzám, a Tiszántúlt a keserű édesgyökér, a gyalogakác, az egész országot a kanadai aranyvessző, a süntök, a japán keserűfű. Homokpusztáinkat elözönlötte a selyemkóró, és napjaink hírhedt ellensége, a hiperallergén parlagfű.
Nem kétséges tehát, hogy a parlagfű \"behurcolt faj\". De ebben egyáltalán nincs egyedül. Ha csak a legközelebbi biológiai rokonait, a fészkesvirágúakat vesszük sorra, már azok között is sok behurcolt vagy behozott — vagyis eredetileg idegen — fajt találunk: magas aranyvessző, őszirózsa (több faja), betyárkóró, kúpvirág, napraforgó, csicsóka, napfény, kokárdavirág, szépecske, napszem, pillangóvirág, dália, rézvirág, bársonyvirág (büdöske), tárkony, körömvirág, olajözön, benedekfű.
A felsorolt növények közül eggyel kapcsolatban sincs háború. Senki sem akarja kiirtani az aranyvesszőt vagy a pillangóvirágot (sőt: kertekbe ültetik mindkettőt); bolondnak tartanák, ha valaki hadjáratot hirdetne a napraforgó vagy a körömvirág ellen, mondván, hogy idegen fajok (hiszen a hasznuk miatt mindkettőt még termesztjük is); és a \"kutya sem törődik\" a betyárkóróval (pedig legalább annyira elterjedt gyomnövény, mint a hírhedtté vált parlagfű).
