Sok fiatalnak veszett nyoma – Postaládák a névtelen informátorok számára a mexikói plébániákon
Több mint kétszáz csoportot alkotnak már a gyermekeiket kereső szülők Mexikóban. Nem bízhatnak benne, hogy az állam vagy a rendőrség megtalálja eltűnt szeretteiket, ezért
tulajdon kezükkel ássák fel országszerte az üres telkeket.
Aggodalom és gyötrődés tölti be napjaikat. Névtelen forrásokból érkező tippek alapján próbálják felkutatni a titkos és jelöletlen sírokat.
Gyakran a plébániákon elhelyezett „békepostaládákon” (buzón de paz) keresztül vezetik őket nyomra, melyekben névtelenül lehet információt eljuttatni a „keresőkhöz” (buscadores) – ahogy Mexikóban hívják őket. A mexikói belügyminisztérium adatai szerint
2006 óta több mint 125 ezer embernek veszett nyoma az országban.
Különböző szervezetekkel együtt a helyi katolikus egyház is kíséri ezeket a családokat, velük van fájdalmukban és küzdelmeikben; jól sejtik, hogy eltűnt szeretteik valószínűleg a drogkartellek vagy a kábítószer-kereskedelem által befolyásolt politika áldozatává váltak. Vannak, akik az illegális szervkereskedelem áldozatai lettek – ez ad magyarázatot a fiatalok, köztük gyermekek és csecsemők magas számára az eltűntek között.
Márciusban az egész országot megrázta, amikor Jalisco államban felfedeztek egy tömegsírt: egy bűnbandák által használt gyakorlóteret és megsemmisítő tábort, krematóriumi kemencékkel felszerelve. Több száz elszenesedett emberi maradványt és több mint 1800 személyes tárgyat – köztük ruhákat, cipőket, hátizsákokat és jegyzetfüzeteket – találtak a Rancho Izaguirrén. A családok felháborodva értesültek arról, hogy a rendőrség tudott a helyszínről, de nem tulajdonított neki jelentőséget.
A Mexikói Püspöki Konferencia azonnal elítélte a bűntényeket, melyeket emberiesség elleni cselekményeknek nevezett. Felszólította a hatóságokat, hogy
szüntessék meg a drogkereskedelem és a politikai szféra közötti kötelékeket.
Acero püspök, aki 2024-ben a béke érdekében párbeszédet kezdeményezett Mexikóban, havonta találkozik a madres buscadoras, a kereső anyák csoportjaival, ezáltal teret adva az empátiának, a kölcsönös támogatásnak, az új információk megosztásának. A Vatican News munkatársának, Felipe Herrera-Espaliatnak adott interjúban elmondta, a békepostaládák tartalmát havi találkozóik alkalmával vizsgálják át együtt; így szereztek tudomást már több tömegsírról, de volt, hogy elrabolt embereket sikerült egy névtelen forrásból kapott tippnek köszönhetően kiszabadítani.
Beszélt arról is, hogy a hidak építését tartja küldetésüknek, a társadalom különböző rétegei között. Ugyanakkor a dialógusra törekvés nem jelentheti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezeknek a családoknak a szenvedését, elbagatellizáljuk fájdalmukat. Fontosnak tartja, hogy
a hatóságok hallgassák meg a szeretteiket kereső szülőket, testvéreket, akik nem tudják elgyászolni szerettüket, amíg meg nem találják földi maradványait”.
Békét szeretnének közvetíteni – mondta a segédpüspök –, össze akarják kötni az érintett családokat, és növelni a társadalmi tudatosságot.
Elmondta, a gyermekeiket kereső édesanyák egyik kérése az, hogy a papok említsék meg az eltűntek nevét a szentmise közben. A súlyosan érintett, magas kockázati csoportba tartozó vidékeken sok püspök támogatja ezeket a családokat, elősegítik az információk megosztását, és védelmezik a papjaikat és a családokat is. Következő lépés az lenne, ha erősebb koordináció működne az egyházmegyék között – amint az történik tartományi szinten is –, és ennek köszönhetően erőteljesebbé válhatna a közös fellépésük – fejtette ki a Vatican Newsnak Francisco Javier Acero.
