Dr. Bábel Balázs: A világ változik, mi maradunk – Érseki visszatekintés és jövőbe nézés
Képgaléria
– Idestova öt hónap telt el XIV. Leó pápa megválasztása óta. Milyen friss benyomásokat szerzett az új Szentatya személyét illetően?
– Leó pápa folytatja Szent II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápaságát komoly tanítást ad és ugyanakkor mértéktartó tekintéllyel van jelen az emberek között.
– Érsek úr 1999-ben kezdte meg főpásztori szolgálatát Kalocsán. Hogyan foglalná össze az elmúlt huszonhat évet?
– Nagyot váltott a világ. Most háborús helyzet van, s az ország is a pártoskodások miatt szinte több részre szakadt. Ez nehezíti az egyház helyzetét is. Voltak szép eredmények és ugyanakkor küzdelmek és nem várt botrányok, amelyek szintén a külső körülmények következményében fölnagyítódtak. Állandóan emlékeztetnek bennünket, amikor gyilkosok nevét, se a képét nem tudja meg a világ itt a megyén belül is, és el is felejtődnek.
– Az ősz a búcsúk ideje. Ilyenkor is érzékelhető, hogy manapság egyre kevesebben fordulnak meg templomi istentiszteleteken?
– Ez nem mindenütt van így. Nyilván kihaló településeken nem jönnek el az emberek olyan számban, mint korábban. Legutóbb három helyen is voltam, Kecskeméten a Szent Ferenc Kápolnában, Szabadszálláson és Negyvenszálláson. Szabadszálláson sosem találkoztam még ennyi emberrel a templomban és az utána lévő agapén érsekségem alatt, melyben idősebbek és fiatalabbak voltak egyaránt.
– A hívek korosztályi összetétele erősen idősödő tendenciát mutat. Hogyan próbálja az Egyház közelebb hozni a fiatalokat Krisztushoz?
– Az egyházi iskolákhoz azért ragaszkodunk, mert ott érjük el a fiatalságot és hála Istennek egyetlen iskolánk sem küzd gyermekhiánnyal, amíg nagyon sok helyütt megszűnt az iskola. Itt Kalocsán is néhány év alatt néggyel kevesebb első osztályt tudtak indítani.
– Itt az új tanév. Tervezik-e újabb iskola átvételét?
– Soha nem jelentkeztünk iskola átvételre, csak ha kérték. Most is van olyan település, amely kéri, de ez legalább egy-két éves procedúra és nekünk sincs kedvünkre úgy átvenni egy iskolát, hogy reális számítások szerint nincs gyermek utánpótlás a faluban.
– Befejeződött a kecskeméti Nagytemplom külső felújítása. Mit kapott ezzel Kecskemét?
– Úgy gondolom, hogy nagyon szép lett, hosszú küzdelem után, amelynek okát múltkori riportomban megválaszoltam, majd nyolcvan kilométer távolságból kellett minden épületanyagot odavinni. Közben volt a Covid járvány, kitört a háború, ami háromszorosára emelte az épületanyagokat, az építkezési díjakat. Egyébként is híján voltunk az anyagi forrásoknak. 1 milliárd 300 millió forintot kaptunk két részletben az államtól, 10 milliót a várostól, kecskeméti hívek 25 milliót gyűjtöttek, minden adományért köszönetet mondok. Az érsekség 422 millióval járult hozzá. Összesen 1 milliárd 757 millió forint az eddigi kiadás. Saját forrásunk kifogyott, máshonnét nem kaptunk, ezért amit szerettünk volna, hogy a bejárati lépcsőket is megcsináltassuk, ami sok millióban van.
– Úgy hírlik, egy kis faluban folytatódhat a mintegy tíz évvel ezelőtt elkezdődött templomépítés. Mikor fogadhat híveket az új istenháza?
– Drágszélen 17 évvel ezelőtt kezdtünk hozzá nagy ígéreteket kaptunk a hívektől, sőt bíztatást politikusoktól, de ez nem folyt be. Mi pedig nem szeretnénk, hogy félbemaradjon ez az épület.
– Az egyházmegyében hol várhatók további felújítások? Számíthatunk avatóünnepségekre a közeljövőben?
– Már csak anyagiak híján nem tudunk újabb felújításokat végezni.
– Időközben birtokukba vették a gyerekek a jánoshalmi általános iskola vadonatúj tornatermét. Érsek úr – úgy tudjuk – nem vett részt az ünnepélyes átadáson. Ha szabad érdeklődnünk, miért maradt távol az eseményről?
– Részt vettem, sőt túlzottan is ünnepeltek a tornacsarnok átadása miatt, amit Vörös Márta mérnöknő tervezett. Az is saját erőnkből történt.
– Milyen olvasmányélményekkel gazdagodott az elmúlt időszakban?
– Általában teológiai műveket olvasok most. Éberen figyelem a világpolitika rosszabbra fordulását. Szinte minden prédikációmban a háború ellen nyilatkozok, mind az ukrajnairól, mind a szentföldiről. Nem értem az embereket, a politikusokat sem, hogy miért háborúznak. Ha hisznek Istenben, akkor számolniuk kell azzal, hogy ha sokakat megölnek Isten számonkéri rajtuk, ha nem hisznek Istenben, akkor is föl kell tenniük a kérdést: ha halál után nincs semmi, akkor érdemes -e mondjuk egy föld darabért ezreknek, hanem százezreknek meghalni. Mi a Trianonban országunk kétharmadát elvesztettük és nagyon bölcsen nem folytattuk az utolsó szálig háborút. Persze a világ sorsát intéző diktátorok mindig mások életét vetik oda.
