Tolvajok, vagy lelkes amatőrök?
Sikerkönyvek sikerkönyvek hátán. Megjelennek, elbűvölnek, és tudjuk, hogy jön a következő rész. De mikor? Előfordulhat, hogy egy évet kell várni a folytatásra, ám van más megoldás is.
Kalózfordítóknak hívjuk őket. Valójában azonban, olyan iskolásokról van szó, akik kíváncsiak, kreatívak, és jól tudnak valamilyen nyelven. Ők „hobbifordítóknak” hívják magukat, és anonimitást kértek, így nem nevezhetem meg őket. Félnek attól, hogy bűncselekmény vagy lopás ürügyén megbüntetik őket. Pedig szigorú értelemben nem követ el plágiumot az, aki más szellemi termékét idegen nyelvről lefordítja, és ingyen, a szerző feltüntetésével másoknak is megmutatja.
A fordítás saját szellemi termék, még ha nem is hivatásos fordító végzi, és ráadásul nem kap munkájáért pénzt. Tehát nem üzleti indíttatásból végzik a tevékenységüket, hanem egyszerűen azért, mert örömüket lelik benne, és mások is, hiszen nem mindenki tud olyan jól angolul vagy más nyelven, hogy bele merjen vágni egy drága idegen nyelvű könyvbe.
„A könyvet én például megvettem, tehát azt is, ami benne van, miért baj az, hogy másoknak is megmutatom? Ha magyarra fordítanám szóban, és felolvasnám a barátaimnak, akkor se mondhatnának semmit a kiadók”- nyilatkozta egy hobbifordító e-mailben. Telefonon nem mert velem beszélni, óvatosságból.
Leírta, hogy ez az egész úgy működik, hogy valaki valamilyen rajongói oldalra fellép. Itt a fórumban tájékozódik, és mindig van valaki, aki reklámozza, hogy hol lehet felvenni a kapcsolatot a fordítókkal. Általában van egy email cím, amire jelezni kell, hogy szeretnénk egy fordítás megkapni. Mivel rengeteg ilyen levél van, ők pedig általában iskolások még, így sok idő is eltelhet, mire válaszolnak. Ha szerencsénk van, akkor bizalomgerjesztőek vagyunk (iwiw vagy más kapcsolattartó rendszer segítségével ránk nézhetnek), és azonnal küldik a fordítást. Ezek a fordítások általában változatosan sikerülnek, ha több fordító van, akkor jobb a helyzet, mert egyrészt gyorsan haladnak, másrészt kevesebb hiba lesz a szövegben. Viszont akadnak rossz minőségű fordítások is. Az igazi rajongót ez nem igazán érdekli, nem rettentik el a sajtóhibák, meg amúgy is meg fogja venni a könyvet. Aki meg nem rajongó, az sajnálja az időt és energiát, hogy kinyomozza, hol lehet megszerezni a kalózfordítást, megvárja a hivatalos verziót.
Nagyon hasonlóak a kalózfordítókhoz a magyarítás készítők, akik különböző programokat, főleg játékprogramokat fordítanak magyarra.
„Woody” elmesélte, hogy többnyire a program szövegének egy részét egy ember fordítja, mert így darabokra szedve is nagy anyagról van szó. A magyarítók legálisan működnek, bár pénzt ők sem kapnak munkájukért. Csapatba tömörülve otthonról dolgoznak általában, bár vannak elszántak, akik a munkahelyükről is magyarítanak, a kapott angol vagy más nyelvű szövegen.
Munkájuknak sokan örülnek, de sokan bosszankodnak is miatta, megosztják a közvéleményt. Ami tény: szerzői vagy kiadói jogokat sértenek ezek a hobbifordítók, vagyis bűncselekményt követnek el. - Függetlenül attól, hoigy semmi hasznuk belőle...
