Március 29. péntek, Auguszta
Hírek, események 2007. április 11. 09:22

Gyertyagyújtás Sugár György emlékére

Képgaléria
Gyertyagyújtás Sugár György emlékére
Néhány nappal ezelőtt - április 5-én - visszavonhatatlanul elveszítettünk valakit, akinek hiányát soha senki és semmi nem pótolhatja többé. Életének 62. évében elhunyt Sugár György, a kecskeméti közélet meghatározó alakja, fáradhatatlan robotosa, a Napsugár Szabadidősport Egyesület alapítója és vezetője, a főtéri sakkpark újjáélesztője, számos kitűnő rendezvény, jó hangulatú baráti összejövetel aktív részese.
Már az 1970-es években Kecskemét szabadidősportjáért dolgozott, a turizmus, a kispályás labdarúgás, a női foci pártfogója és menedzselője volt. A Kecskeméti Lapok Baráti Köre, a Porta Egyesület és a Szenteste Alapítvány mindvégig szövetségesének, barátjának, példaképének tartotta Sugár Györgyöt, akivel számos nagysikerű, közös akciót szerveztek együtt. Kedden este a Végh Mihály téri mementó keresztnél, Probsztner János alkotásánál gyűltek össze a Porta Egyesület és számos más civil közösség szervezésében mindenki Sugár Gyurijának családtagjai, barátai, tisztelői, ismerősei, hogy közösen emlékezzenek városunk fájdalmasan korán eltávozott, kiemelkedő személyiségére. A megjelenteket Farkas P. József, a Porta Egyesület alapítója köszöntötte. Szavait egy bibliai idézettel kezdte: "Senkinek nincs nagyobb becsülete annál, mint aki életét adja barátaiért". - Ha nem említenénk nevet, ha nem tennénk ki gyászszalaggal keretezett fényképet, akkor is mindenki tudná, hogy ma este Sugár Györgyre gondolunk, emlékezünk - mondta Farkas P. József. - A jövőben minden civil törekvés, minden protokoll mentes, közvetlen emberi szó, baráti rendezvény az ő nevét is eszünkbe juttatja majd. De nem csak a név marad fenn, hanem Sugár György életének példája is, amely meggyőződésem szerint hosszú távon megadja a kecskeméti civilségnek az irányt, megmutatja a követendő utat. Lovas Dániel, a Porta könyvek főszerkesztője a sakkbarátok nevében mondta el búcsúzó gondolatait. - Kecskemét az ország egyik sakkcentruma, amelybe Sugár György egy teljesen új színt hozott azzal, hogy ezt a játékot kivitte az emberek közé - állapította meg Lovas Dániel. - Kivitte a főtérre, olyanok közé, akik nem voltak képzett sakkozók, de nagyon szerették ezt a szellemi sportot. Rendezvényein mindenki nagyon jól érezte magát, mindenki egyenlő és egyenrangú volt. Gyerekek játszottak a nagymesterekkel, idősek a fiatalokkal, kezdők a profikkal, mégis mindig egy igazi baráti közösség alakult ki. Gyuri ezzel nemcsak a játék népszerűsítéséért tett sokat, hanem az emberek közötti kapcsolatok építéséért is. Miközben Bárkányi Ernő, a Barátok temploma igazgatója zsoltárokat mondott, és a jelenlevők gyertyákat, mécseseket gyújtottak a keresztnél, többeket arra kértünk, hogy osszák meg velünk Sugár Györgyhöz fűződő emlékeiket. Dr. Fekete László, a műkerti Művésztelep vezetője: - Több mint 15 éves barátság fűzött minket egymáshoz. Gyuri annak idején rendszeresen járt a Művésztelepre sakkozni. Egyéniségének vonzereje már az első találkozásokkor magával ragadott. Mindig olyan jóság sugárzott az arcáról, amit sohasem fogok elfelejteni. Bárhol találkoztunk, boldogan üdvözöltük egymást, elbeszélgettünk problémáinkról és örömeinkről, megoldott és megoldásra váró feladatainkról. Fizikailag elbúcsúzunk ugyan tőle, de meggyőződésem, hogy lelkünkben örökké élni fog. Farkas Gábor, az Európa Jövője Egyesület elnöke: - Az örök szervezőt látom magam előtt, ha Gyurira gondolok. Évtizedek óta ismertem, és bár igazán közeli barátságban nem voltunk, heti rendszerességgel találkoztam vele, és mindig éppen szervezett valamit. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert aki a többi ember számára szervez valamit, az értelemszerűen nem magára gondol elsősorban, hanem a közösségre. A mai világban nagy szükség van az ilyen emberekre. Sugár György közösségeket szervezett, közösségekben élt, és most közösségek érzik pótolhatatlan hiányát. Úgy gondolom, hogy amit az évtizedek során tett, az meghozza a maga gyümölcsét, és lesznek, akik átveszik tőle a stafétabotot. Távozása fájdalmas, örülhetünk ugyanakkor, hogy ismertük, hogy együtt dolgozhattunk vele, és tanulhattunk tőle.

Kövessen minket a Facebookon is!