2009. január 14. 12:55
December 10-én eltávozott egy magányos lélek. Bár mindenki egyedül van ezen a világon, ő a mindenkinél magányosabbak közé tartozott. Legtöbbünknek van családja, van otthona ahova haza térhet. Van valaki, aki megkérdezi tőlünk, hogy vagyunk, mi van velünk. Azt mondják, hogy az mutatja meg hogyan éltél, hogy hányan állnak melletted az utolsó utadon. Kókai Nagy Ferenc olyan ember volt, akire senki nem emlékezett. Kis ember volt, jelentéktelen, de ember. Élete korán, 38 évesen szakadt meg, és mi, a Porta Egyesület aktivistái voltunk azok, akik vele tartottunk a Kecskeméti Köztemető egy távoli szegletébe, ahol örök nyugalomra helyezték.
Részletek