2015. augusztus 19. 14:13
Könyörgünk, hálát adunk, köszönetet mondunk ferences testvérünkért, Paskai László Pacifik bíboros úrért. Hála van a szívünkben azért, hogy a végső hetek, napok, órák gyötrelmes szenvedéseiben, kiszolgáltatottságában, nehéz agóniájában elénk élte azt a bátorító igazságot, hogy a „gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek” (Rom 8,26), hogy „a Lélek együtt-gyenge a mi gyengeségünkkel” (Takács Gyula). A végső harcot püspöki jelmondata szellemében „in virtute Spiritu, a Lélek erejében” (Lk 4,14), nagy belső fegyelemmel, zokszó nélkül harcolta végig. Kórházi betegszobája az imádság temploma volt. Benne minden – a nővérek és orvosok áldozatos munkája, az imádság a látogató testvérekkel, a rózsafüzér, a szentségek – egyetlen célt szolgált, hogy a szenvedő testvér eggyé legyen Jézus áldozatával, hogy vele és általa „Ámenné” legyen Isten dicsőségére (2Kor 1,20). Mindezért leborulva áldjuk a Legfölségesebbet, és kérve kérjük, hogy testvérünk legyen azok között, akiket Assisi Szent Ferenc megénekel a Teremtmények dicséretében: „Boldogok, kik békében kitartanak, általad, Legfölségesebb lesznek majd megkoronázva (...). Boldogok, akiket – nővérünk, a testi halál – a te legszentebb akaratodban talál”.
Részletek