Február 5. vasárnap, Ágota, Ingrid
Hírek, események 2022. november 29. 13:08

A Feröer-szigetekre „látogattak” a wojtylások

Képgaléria
A Feröer-szigetekre „látogattak” a wojtylások
A Skócia és Izland között elterülő, az Atlanti-óceán északi részén fekvő, 55 ezer lakosú, mindössze 1400 négyzetkilométernyi, 18 szigetből álló kis szigetcsoport, a Feröer-szigetek rejtelmes világába engedett betekintést Szilágyi Áron dorombjátékos, a Leskowsky Hangszergyűjtemény vezetője csütörtökön, a Wojtyla Akadémia előadássorozat keretében. A fotókkal gazdagon illusztrált útibeszámoló apropóját egy korábbi Feröer-szigeteki koncerttúra szolgáltatta. (Fotók: Mátyus István)

A 18 szigetből álló csoport valahol Skócia és Izland között helyezkedik el az óceánban. Repülővel Koppenhágából vagy Londonból érdemes megközelíteni, de mehetünk hajóval is. Így három nap alatt érünk oda Észak-Dániából. A szigetcsoport jogilag a Dán Királyság része, de 1948 óta széles körű autonómiával bír. Ez azt jelenti, hogy például küldenek két képviselőt a dán parlamentbe, de saját parlamentjük is van. Ez a Løgting, amely egy 36 éves megszakítást leszámítva 900 óta folyamatosan működik.

A szigetek már a 6. századtól lakottak. Eredetileg ír szerzetesek voltak az első lakók, ők hozták magukkal a juhokat is, amiről a szigetek a nevüket kapták. A vikingek a 9. században érkeztek, és a szigetek fontos kikötőnek számítottak útban Izland felé. A középkorban norvég fennhatóság alá tartoztak, de az 1380-as dán-norvég perszonálunió révén Dánia is a képbe került. Amikor az 1814-es Kieli békét követően Norvégia Svédországhoz került, a szigetek továbbra is Dánia részei maradtak. A szigetlakóknak külön nyelvük van, bár harmadik osztáytól dánt is tanulnak az iskolában. A feröeri nyelv az izlandira és a norvégra hasonlít leginkább, és álltólag nem tartozik az egyszerűen megtanulható nyelvek közé.

A szigeteken körülbelül 50.000 feröeri él, közülük nagyjából 13.000-ren a fővárosban, Tórshavnban. A város nevének jelentése Thor (isten) kikötőj.e  Tinganes félszigetén fekszik, és 850 környékén alapították, így Észak-Európa egyik legrégebbi fővárosa. Azt mondják, aki arra jár, érdemes megnéznie az 1580-ban épített Skansin erődöt, amely eredetileg a kalózok ellen épült, és amelynek bájos világítótornya igazi fotótémát kínál.

Ha már építészet, nem lehet elmenni szó nélkül a 17 lakott sziget fűtetővel borított, színesre festett házai mellett.

Bár festőiek a sziget útjai, közlekedési lámpából mindössze 3 működik, azok is a fővárosban.

Az is egy különös sajátossága a szigetnek, hogy akármelyik pontját nézzük is, biztos, hogy a tenger maximum 5 km-nyire található.

A szigetek vulkanikus eredetűek, de a folyton fújó szél és a tenger jellegzetes alakúra formálta őket. A szigetek egyik oldala mindig meredek és sziklás (az ott fészkelő madarak nagy örömére), a másik oldal szélcsendesebb, lankásabb és nagyon-nagyon zöld.

A sok zöld fű haszonélvezői a birkák. És nem elég, hogy róluk nevezték el a szigeteket, de még a térképre is ők rakták fel! Szó szerint. 2016-ig a Feröer-szigetekről nem volt elérhető Google Street View. A helyiek ekkor megunták a várakozást, és egy Durita Dahl Andreassen nevű hölgy felszerelt 5 birkát egy-egy 360 fokos kamerával, létrehozva ezzel a Sheep View-t. A hír persze hamar bejárta a világot, és a Google is lépett. Ma már virtuálisan is körül tudunk nézni a szigeten.

A szép természeti környezetbe beletartozik a sziget gazdag élővilága is, különös tekintettel a madarakra. Élnek arra többek között viharfecskék és fekete lummák is, de a leghíresebbek és legcukibbak kétségkívül a lundák. 

Ha a Feröer-szigetekről esik szó, gyakran szóba kerül, hogy a szigetlakók delfineket és bálnákat gyilkolásznak. Nagyon nehéz ennek a gyakorlatnak a jogosságát egy kontinens közepéről megítélni, de maguk a feröeriek három érvet szoktak felhozni a védelmük érdekében. Az egyik, hogy a birkahúson kívül elég nehezen tudnak más fehérjeforráshoz jutni a szigeten, hiszen mindenből importra szorulnak. Másrészt kifejezetten figyelnek arra, hogy ne öljenek meg veszélyeztetett fajokat. Harmadrészt ezeket az alkalmakat tradícióként és nem élvezetként fogják fel. Hagyományosan, ha beúszott egy bálna valamelyik sziget közelébe, akkor a szigeten lakók abbahagyták a munkájukat, és mindenki sietett, hogy feldolgozzák az elejtett állatot. A húst gondosan osztották el, figyelve arra, hogy jusson a betegeknek, időseknek, rászorulóknak is. Manapság persze a hagyomány átalakulóban van, részben a természet védelme miatt, de az is fontos adalék, hogy annyira megnőtt az állatokban lévő higany szintje, hogy sokaknak kifejezetten nem ajánlott például bálnahúst fogyasztani.

 

 

Kövessen minket a Facebookon is!

Címkék: Szegények Akadémiája